Hát jó - mondom magamnak és hátradőlök.
Egy kávé még pont belefér.
A hegyről nézem a várost - és sokan sírnak
Valamiért.
Mondtam, hogy nem szeretsz majd
Elhittem sok szép szavad, és várat építettem.
Magamat szép jövővel kecsegtettem,
Belső szobrot emeltettem,
Amely immár ledőlni látszik.
Mert tudtam, hogy nem szeretsz majd.
Ma is csak néztem az éjszakát.
Álmom álmoddal miért szövődne?
A budai hegyek már nem beszélnek,
A sírkövek már mind ledőltek.
Hogy nem szeretsz majd.
És már hiába próbálok tenni bármit,
Ha szívbillentyűkön játszik a Hold.
Halak csillognak üveg medencékben:
Minden úgy lesz, ahogyan volt...
Mert megmondtam, hogy nem szeretsz majd.
Minek is írok így, hiszen Téged evvel
Meghatni már nem lehet. Közömbös lesz
Minden szó, mi tőlem ered s Hozzád ér.
Mit nem adnék néhány könnyedért.
Hogy tudjam, tán szerethetsz még valaha engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése