"Majd akkor akarunk itt lenni megint, ha elmegyünk. Kezünk a kilincsen. Egy félfordulatba merevedve arról tanúskodunk (árulkodunk): magunk sem tudjuk, meddig maradunk, s egyáltalán: közeledünk vagy távolodunk, tőled és hozzám azonos mozdulatok vezetnek, és az első lépésben éppen az taszít, hogy mindig visszaránt. "Behúzod hátad mögött az ajtót, átöltözöl, megkeresed a helyed" - egy idő után kiderült mekkora képtelenség, pedig csak szó szerint vettük a mondatokat; nem valószínű, hogy valaha is kétszer kapnánk ugyanazt a széket.És mégis: mintha (valaki mással) már minden megtörtént volna velünk egyszer."