2008. június 17., kedd

"A reggel dadogással ébreszt. Csalódottsággal, hogy valami eltörött, és ezekkel a remegő kezekkel nem is lehet összerakni többé. Hagyjuk különben: az élek sem illeszkednek. Talán nem is volt az egész annyira fontos. Minek is gabalyodtunk belé.."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...