Utóirat egy szerelemhez

 Reggeledik odakünn és bennem
 lassan felkél a nap.
 Kirajzolódik arcod, és szerelmem
 lepkéi kirajzanak
 a fényre, hol a tollászkodó bánat,
 késő madár, az égbehamvasul,
 s megőrzi a magányt, mit magának
 se mond az ember, csak így, hangtalanul.