Vezényszó tűzvész

Csak az a jó , hogy nem látott ma este:
szédülve, lázongva, rettegve
csak őt láttam , s vágyódva, félve
gondoltam gonosz erejére,
arra, hogy tetszik, s neki én nem,
s hogy sóvárgásom sejti régen,
s hogy mindennél fontossabb lett,
csak a hazugság fontosabb nála ,
a hazugság , hogy nem érdekel
csókja , keze , csipője , válla,
s arra , hogy még a neve is
menydörgő méreg ereimben,
hogy én csak ember vagyok , de ő
vezénysző , tűzvész , zene , minden ,
hogy meg tudja: mint áram üvőlt
bennem , ideg-huzalokon ,
erek alagutjaiban dübörög
s emléke sikoltó megafon ,
hogy megtudja rögtön : szeretem,
és szeretem és szeretem,
és keresem és kerülöm,
és gyűlölöm és szertem ,
vagy már csak.... Óh bárcsak gyülölném
a hatalmat, mely igy vacogtat,
a szépet, finomat, a hitványat ,
a mégis mindennél nagyobbat,
a selymes , táncos , hófehér,
kényes-édes női gazellát ,
a sugarat, mely messziröl gyújt,
s robbant , mint aknát a villamosság ,
az istent , akit megvesz a pénz
s akihez könyörögni szégyen
....... Vesszen, akárhogy kéne , maradjon
utált sebem és szenvedésem ,
legyen másé, bármily gyönyörű,
büszke leszek rá, hogy kibírtam:
ha megvénül , se tudja meg ,
hogy valamikor érte sírtam.