(villanófényben:)
Várom és jön. És milyen idegen!
Kemény, hisz gyönge. Feszült és törékeny,
mint kiváltképp kényes pohár.
Mint vihar előtt a levegő.
És szépnél szebb. Gyereknél gyermekibb.
(lassított visszajátszás:)
Jön, hiszen várom, várom, hiszen ő jön.
Mégis: alig ismerjük föl egymást, annyira
v a k í t ó , amit érez;
amit tudok.
Úgy ül le, mint aki kiáll:
harcolni, győzni, veszteni kész.
— No, nem.
Gyerek. Gyönyörű. Szigorú. Tudatlan.
— Édesítse, porhanyítsa
lassúbb,
szebb napok sütése,
mint az enyéim.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
“Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezá...
-
Hát nem szólhatok szép szemeidről? Annyiszor csodált tekintetedet elfordítanád e költemény tükrétől? Ó, nézz belé! Ez pillantásod – hű lemez...
-
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely testdúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" mondják rá kedveskedve "no lám, miből lesz a...
-
... Nem lehet, tudod Nem szabad, tudod Üres a mennybolt, kifoszt a fény Ölni kell, tudod Ölelni kell, tudod Meghalni most valahol valakiért ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése