Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Múltamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli,
Szeretsz- nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
a szívedre méltatlan vagyok:
s hogy ami szent gyönyörűséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövőm kigondol,
az üdvösségem is fogadd:
de ne kérdezz soha a múltról:
lelkem kínja enyém marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése