Én annyi mindent mondanék Magának,
Oly régóta fáj Önre a fogam.
Csak egyet int’ne Ön, s mit is tagadjam,
Robognék már karjába boldogan.
Ágyában én melegvizes palack,
És vermutjában jég lennék. Akarja?
Portörlő rongy sok régi, kedves tárgynak,
Mit birtokol. No, miért jön így zavarba.
Egy hölgytől ily szavak? Csak hagyjuk ezt.
Majd megszeret, kóstol belém, s reám un.
Kicsit haragszik is majd, hogy pityergek.
Rajtam hibát lel, mint bazári árun.
Mégis inkább csöndben viseljen el.
Hordjon hát úgy, mint foltos, rossz zsakettet.
Engedjen észrevétlen Önt imádnom,
Feledjen el, ha tud. Ez lesz a kezdet.
Most kacagok majd lágyan, hogy ne féljen.
Én annyi mindent mondanék Magának.
No, mosolyogjon. Látja, máris könnyebb.
Szívem kezében. Tegye el kabalának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése