2008. december 20., szombat

Kibékülés

Így kedves, így! Akire könny és
viszontvád nem hatott,
se őrjöngés, se magyarázat,
se néma hónapok,

itt vagyok ujra. Összebújunk
s egy hosszu csók alatt,
melyben kín s dac megolvad, ujra
felfedezem, ki vagy.

Te is most látsz meg. Ami történt,
a perc fölperzseli.
Gonosz a lélek!
Csak a test tud megbocsátani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...