EGY ASSZONY BESZÉL

I. NEKI AZ ÉLET A SZERELEM


Mennyit kinlódik, hazudik
szegény!
Megbujnék vele akárhol a
föld kerekén.
De neki az élet a szerelem,
nekem csak ő meg én.

Mennyit hazudik s hogy fáj neki hogy
hazudnia kell!
Más nők, s én persze csak hazudom,
nem érdekel.
Oly magasan jár, hogy a bűneit, -
azokat sem érem el.

Itthagyni? Az se segítene,
hizs őt akarom, magát;
ő se hagy el, mert nélkülem
még kisebb a világ;
akármi övé, ő mindig örök
egyforma árvaság.

Valamit keres, én őt keresem.
Mint a zene,
testtelen, bűvös bujaság
előttem a szelleme:
tud tisztán bűnözni, míg én
tisztán is vétkezem ellene,

mert énmiattam bűn csak a bűn,
én vagyok a tilalom,
aki kiváncsi életét
sohse hagyom
röpűlni, ahogy neki jó,
oly szabadon,

s mosolyát éppúgy elveszem,
mint az enyémet ő,
- mert, jaj, ellenség vagyok
és ellenségem ő:
neki minden kell, minden szerelem,
s nekem csak én meg ő.



II. NEKEM AZ ÉLET A SZERELEM


Már ne mondom soha neki,
mennyire szeretem.
Férjem, uram, eltart, szeret,
és idegen:
nekem az élet a szerelem,
őneki nem.

Mit adhatnék neki? Mit tehet
egy asszony igazait?
Munkája, gondja, tervei, mind
megszégyenít.
Lennék a rabja, - de nem, hisz az őr
szintén rab egy kicsit.

Lelkéből nem jut más nekem,
csak ami gyerek.
A legjobb, amit én adok,
hogy otthona leszek;
csak akkor egészen az enyém,
amikor beteg.

Ahogy neki kell, igen, szeret,
de az nem elég
s alig több, mint amennyire én
élhetem az életét;
csak pillanata lehetek,
különben ártanék.

Neki minden kell, s oly nagy a világ,
érdekli ezer dolog!
Engem csak úgy érez, ahogy
a szíve dobog.
Ellene: volnék valaki. Igy:
csak része vagyok.

Nem szabad meg sem mondanom,
mennyire szeretem.
Nekem az élet a szerelem,
őneki nem.
Boldog az önzés sikere!
Mi lesz velem?