2009. január 19., hétfő

Summa Philosophiae Normalis

A mindig új világa pedig a szabadságé, a személyiségé, a kiszámíthatatlané, a kegyelemé. Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.

A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni. A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...