boldogtalanul ziháló kérés, amely
régen túlbukott már okán, túl tárgyán, önmagát
felejtve szól, szól, úgy könyörög, hogy már csupán
megbánthatná akármi meghallgattatás, őrjöngve
kér és kér és kér és
immár maga a cél nélküli vágy, mely nem akar
és nem tud sem kielégülni, sem feladni.
Alhatatlanul, ébredhetetlenül
hallom és hallom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése