"Elmentél hát. S hogy menj, én kértelek,
az ösvény lágy homokján kísértem léptedet,
amíg a fű közt elnyelt a magány.
De néztél-e bár egyszer vissza rám?
Mentél, és én intettem volna érted,
de mit inthet egy árny a messzeségnek?
Akartam: menj. Akartam, hogy maradj.
Az első óhaj ért el hamarabb,
nem nyűgözött a néma második.
Miért? S miért maradtál volna itt?"