2009. június 5., péntek

_

mi nem adtunk egymásnak tárgyakat
ajándékaink alszanak
csak félig nyitod meg önmagad
belőlünk szornyű űr fakad

betöltjük ne félj

nem kérdezem már:
dühödt gyönyörrel
ki helyett szeretsz te
engem
csak tudom
hogy veled nekem úgyis
magammá kell lennem
csak tudom
vagy nem tudom:
akarlak akarom:


szeress úgy hogy jobban fájjon
szeress úgy hogy senki se várjon
szerelmedet ne értse senki
csak te tudd
ez így akar lenni
szeress
essünk most együtt térdre
szeress
úgy hogy
meghaljak
végre

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...