Beletörődtem már, ahogyan minden
szív beletörődik egyszer. Ha visszatérek,
sötét függönyök mögött alszunk majd,
ígértem neked gondolatban minden
este, most mégis arra kérlek, hangomra
csak akkor figyelj, amikor az öreg falióra
titokban újra zenélni kezd majd. Mert
történeteimnek bár nincsen kezdete, sem
vége, legőszintébb mozdulataimat, ha akarod,
megismételhetem még neked az ősszel
boldogan haló fák alatt, de titkaidat ne add
nekem. Nem tudom, mihez kezdenék velük
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése