Tépd ki a testemből testedet
arcomról hántsd le arcodat
szememből vájd ki szemedet
sejtjeim közül a sejtjeidet
keresd ki, szakítsd ki magad
gondolataimból a gondolataidat
emlékeim közül az emlékeidet
beteg testemből a betegségeidet.
Kérj vissza mindent, s ami megmarad
az is Te vagy, s az iszonyat.
2009. június 12., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
“Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezá...
-
Hát nem szólhatok szép szemeidről? Annyiszor csodált tekintetedet elfordítanád e költemény tükrétől? Ó, nézz belé! Ez pillantásod – hű lemez...
-
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely testdúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" mondják rá kedveskedve "no lám, miből lesz a...
-
... Nem lehet, tudod Nem szabad, tudod Üres a mennybolt, kifoszt a fény Ölni kell, tudod Ölelni kell, tudod Meghalni most valahol valakiért ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése