Álom-fehéren épp könyékig ért.
Dívához illett, díva volt, ki hordta.
Télvéget sejtetett, halk hóesést.
Mesébe illett, változó porondra.
Eszter nevet. Eszter szoknyája röppen.
Testét finom ütem formálja át.
És taps, csoda és ámulat lesz közben,
izzítja fáradt szem reflektorát.
S a kéz mindvégig játszik és varázsol.
Arcokhoz ér, tekintetet követ.
S a kábulat miránk is átragasztja
a kesztyűjére vont műkörmöket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése