2009. szeptember 13., vasárnap

A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL

Rejtsd el az arcod barna hajamba,
rejtsd el fekete szakállamba,
combod a combomhoz feszül, édes,
rövid kis tánc lesz, nem is veszélyes.
Eltakartam a szárnyamat, hogy ne félj.


Csigolyáidat add ujjhegyeimnek,
vad vagyok, ölelésed szelidít meg,
vékony a bőröd, a tenyerem érdes,
ha akarom, csontig lenyúzom, édes.
De lehunyom a szemem, ne lásd: két üres rés.


Mellemhez ér melled puha dombja,
fellobbanna a vérem, ha volna,
de ha nem akarod, hát ne legyél velem,
jönnek az éjszaka vak madarai,
csőrükben elhoznak úgyis, édesem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...