Törmelékekből összeáll,
azután megfutamodik
arca, s megint visszatalál,
közel jön, szinte arcomig.
Ő maga földön ül, nevet.
– Ne nevess, olyan szép vagy úgy!
Minek játszanánk eleve
vesztésre ítélt háborút?
Billen az este. Egyre több
sötét kuporog kezeden.
Menj el. Vigyázva menj nagyon.
Ha botlasz, elesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése