Objektív

Ez egy kavicsról szól, egy egyszerű, sima
kőről, ami a szép, áttetsző vízben süllyed.
Erről, mert így akarom. Ez könnyen elképzelhető,
veszélytelen, kicsit unalmas is - engem nem
érdekelne. Azért jó lesz, jó, mert nem leszel
benne. Tényleg csak a kavicsról szól. Ahogy süllyed.
Nyilván mellébeszélés, de az a lényeg.
Ebből nem derül ki, milyen érzés a kezedben –
milyen volt. Pedig ezt a kavics is tudhatja.
Nem fontos, ahogy az ízed távolodik – a felszíntől
egy darab fehér kő. Szóval ennyi. Süllyed.
A súlyából annyit veszt, amennyi kimondható,
de kövekről nemigen beszélünk. Még annyit se,
mint a hazugságokról, például. Ezért is szól róla.
Vagy mert mindegy, miről. Mert az a két-három szó,
ami nem lenne mellébeszélés, nálad maradt. Nekem ez jutott.
Arról a kavicsról szól. Feneketlen vízbe esett,
szóval most, nagyjából örökké, merül.