Ahogy

ahogy tenyered homlokodra ellenzősíted
meg-megállva
ahogy el-elmagányosodva
meg-megállsz egy-egy éjszakára

ahogy az üres polcra bámulsz
s nem hiányoznak már a könyvek
ahogy reggelente az ágy húz
és nem fölkelni volna könnyebb

ahogy otthonod még hiányzik
van-e otthonod igazában?
ahogy a szó is el- s kivásik
az otthonokban most lakás van

ahogy nyelved a rímre rájár
mint ujjaid a billentyűkre
ahogy foncsorosodva már-már
arcod lesz tükrödnek tükre

ahogy a tűznek csak a korma
senki senkinek számadással
ahogy elfacérul a forma
s a múzsa markát tartva házal

ahogy az ismerőst felejted
s az ismeretlen ismerősül
ahogy a rég magadba-rejtett titok
veled öregszik, őszül

ahogy az isten észrevétlen beléd épül
minthogyha volna
ahogy te is valamiképpen vagy a ház
és annak lakója

ahogy az erek, mint a húrok
aztán csak száll, elszáll a lélek
vagy sortűz nyomán tovasurrog rajban,
akár a seregélyek