A villanyóra délnyugati lapja
három társától végleg elmaradt,
a reggel megrekedt időt mutatja,
és áll, csak áll a béna pillanat.
Áll az idő – de hömpölyög alatta
a jövő-menő, zajló cáfolat,
s a három másik óralap fogadja
a pontatlan és pontos párokat.
Majd egyszer odaállsz a negyedikhez
nyolc órakor – csak nézelődsz, pihensz,
az érkezőkre rá sem hederítesz,
és soha többé nem lesz fél kilenc.
2010. március 21., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
“Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezá...
-
Hát nem szólhatok szép szemeidről? Annyiszor csodált tekintetedet elfordítanád e költemény tükrétől? Ó, nézz belé! Ez pillantásod – hű lemez...
-
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely testdúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" mondják rá kedveskedve "no lám, miből lesz a...
-
... Nem lehet, tudod Nem szabad, tudod Üres a mennybolt, kifoszt a fény Ölni kell, tudod Ölelni kell, tudod Meghalni most valahol valakiért ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése