arcomra, mint egy város főterére,
kiül egy idegen kifejezés
és céltalanul
elidőzik
Bizonyos érettkori remekművek
szelíd lázadása
"Ti édesek, dagályosak, avatagok,
a legtöbbet tőletek tanultam s komolyan
köszönöm, hogy nem lettem olyan,
mint ti - utolszor hálát mormolok
Aztán végképp eleresztem e nem
kívánt szorítású kezeket
- már tilalomként is érvénytelenek.
Fonákról sem segíthetnek nekem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése