Nekem még sose szerették el senkimet,
csak úgy elhagytak, mint a menetoszlop.
Én álltam, ők meg ponttá zsugorodtak.
Így alakult ki az a borzoló,
bár nyilván alaptalan véleményem,
hogy aki engem elhagy, az befejezi
magát a szeretést. Eltávozik
a szeretettelen antarktiszi
hósivatagba, jégtiszta hidegbe,
s olyan formában létezik tovább,
ahogy a pingvinek: sokadmagával,
elegánsan, szólóban álldogál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
“Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezá...
-
Hát nem szólhatok szép szemeidről? Annyiszor csodált tekintetedet elfordítanád e költemény tükrétől? Ó, nézz belé! Ez pillantásod – hű lemez...
-
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely testdúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" mondják rá kedveskedve "no lám, miből lesz a...
-
... Nem lehet, tudod Nem szabad, tudod Üres a mennybolt, kifoszt a fény Ölni kell, tudod Ölelni kell, tudod Meghalni most valahol valakiért ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése