Az esernyõm hegyével beleszúrtam
a közértben a cipõje felsõ
részét képezõ puha, vastag bõrbe.
Vagyis megböktem olcsó szeretettel.
A dühtõl félrenyelt. Hogy én minek
nézem, és szurkáljam a magamét.
Na mindegy, köhögött. Nyújtottam neki
az esernyõt, tessék. Erre kiment
és otthagyott, a kosarat letette
a lábam elé, szépen, szabályosan.
Ott álldogáltam zsömlével, hipóval,
morogva õriztem a kosarat,
azt bökdöstem az esernyõm hegyével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése