Reggelenként szélcsend, foltokban köd,
talajmenti fagyok .
Most követem el az apró hibákat,
amikből megítélnek.
Délre biztos, hogy mindig kisüt a nap,
és aki hajnalig hánykolódott,
az is felébred.
Két tündér ballag az erdőszélen,
mert nem parkol autó
a horizonton belül. Látszik
a leheletük, pedig most nem is
akart csodát tenni egyikük sem.
Ezután nem jönnek soha többé,
de nyugalmuk ma estig még
meglátszik majd a tájon.
Nagy baj lesz, ha addig nem
tanulom meg ezt a nyugalmat én is,
viszont ha sikerül, akkor
a szép, örök télnél
nem lehet rosszabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése