Ich sitze neben dir, rühr keinen Finger
und schau wie du auf eine Leinewand.
Der Raum da zwischen uns wird nicht geringer,
wir spüren nicht einmal des anderen Hand.
Durch fünfmal Stoff weiß ich, dass deine Hüften
und deine Arme glatt und schmiegsam sind.
Ich sah dich bisher nur in weiten Mänteln
und spüre dich doch so, als wär ich blind.
Es tut fast weh, die Hand nicht auszustrecken
und dich zu streicheln, sacht und ohne Scham.
Wie soll ich dir im hellen Licht begegnen -
ich weiß nicht einmal, wie das alles kam.
2010. május 2., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
“Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezá...
-
Hát nem szólhatok szép szemeidről? Annyiszor csodált tekintetedet elfordítanád e költemény tükrétől? Ó, nézz belé! Ez pillantásod – hű lemez...
-
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely testdúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" mondják rá kedveskedve "no lám, miből lesz a...
-
... Nem lehet, tudod Nem szabad, tudod Üres a mennybolt, kifoszt a fény Ölni kell, tudod Ölelni kell, tudod Meghalni most valahol valakiért ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése