Ablak lennék a kereszthuzatban,
már tudnám, hogy gyorsulok, de lassan,
és hogy lehet még másfél-két másodperc
a kitörésem előtti pillanatban.
A váratlan vihar fellege alatt
még átcsúsztatná egy sugarát a nap,
hogy mielőtt ezer szilánkká török,
megsimogathassam az árnyékos falat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése