2010. június 17., csütörtök

Kár értünk

Megint nem kaptál tőlem semmit.
Kénytelen vagy beérni
a kétszer kettő tegnapi igazságaival.
A mesék is messze mentek tőlünk:
még láttam az utolsó hintót
a kanyarban elfordulni
de gyors intésre sem volt kedvem.

Megint nem kaptam Tőled semmit.
Kinevetted a mesék zötykölődő kocsiját.
Lehangoló, hogy közben
egy pillanatig sem voltál szomorú.

Mit kezdjünk hát egymással?
Mit tegyünk, ha elvetélt álmok indulnak
lezárt szobák felé?
Mit kívánjak magamnak
és mire készüljek fel
az álmatlanság ideje alatt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...