És hallgatsz
miközben falak
épülnek s omlanak
bennem – ellened
de már se erőm, se hitem.
Múlt álom vagy
röppenő remény
kesernyés ébredés.
És még mindig hallgatsz:
néma várad hiába ostromolnám.
Csak vert sereg vagyok
halkuló patadobogás
korhadt kerítésre
felfutó lepkeszirmú
folyondárvirág.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
“Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezá...
-
Hát nem szólhatok szép szemeidről? Annyiszor csodált tekintetedet elfordítanád e költemény tükrétől? Ó, nézz belé! Ez pillantásod – hű lemez...
-
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely testdúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" mondják rá kedveskedve "no lám, miből lesz a...
-
... Nem lehet, tudod Nem szabad, tudod Üres a mennybolt, kifoszt a fény Ölni kell, tudod Ölelni kell, tudod Meghalni most valahol valakiért ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése