Megjöttél, és jöttek veled a színek is. Betegek voltak.
Bemutattad nekem őket, zsírkrétával kerítést rajzoltál
az arcomra, és szín lett a hangom, és szín lett a nevem.
Aztán hidegvérrel egyenként megszabadultál tőlük.
A pirosat vízbe fojtottad, a kéket felakasztottad, ott
lóg még talán most is egy cipőfűzőn az ágyunk felett.
A zöldet magára hagytad a játszótéren, talán autó
gázolta el, vagy kihűlt a hidegben. A fekete éhen halt,
mert nem adtál neki enni, a sárgát pedig megmérgezted,
belekevertél valamit a vacsorájába, és másnap nem
ébredt fel. Most itt állok a fehér papíron, kezemben
kerítéssel, nincsen hangom, és nem tudok írni, rajzolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése