2009. június 20., szombat

Éjfél után

mikor a kihunyt transzparensek,
mint valami kipusztult űrlakók
koponyái reám merednek,
míg hazafelé ballagok,
s a szívem szinte kézenfogva
jön mellettem, mint fáradt kisgyerek:
föltekintek a csillagokra
és egyetlen atommá csüggedek.
dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...

  • Ballada a kettős erkölcsről
    Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely testdúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" mondják rá kedveskedve ­ "no lám, miből lesz a...
  • A szerelmi költészet nehézségeiről
    Hát nem szólhatok szép szemeidről? Annyiszor csodált tekintetedet elfordítanád e költemény tükrétől? Ó, nézz belé! Ez pillantásod – hű lemez...
  • Monologue intérieur nyitott ajtóval
    Most pedig menj! Mire vársz? Tél van. Kihűl a ház, ha az ajtót sokáig nyitva tartom. Menj, menj, amíg szépen mondom. Takarodj! Gazdagabban m...