Elhagytalak, s szemem lelkembe néz;
S ami azóta mondja, hol az út,
Félig szolgál, félig vakságba vész:
Látni látszik, de tényleg kialudt;
Mert nem adja át a szívnek, amit
Elkap, madarat, rózsát s egyebet;
Gyors tárgyai nem hatnak lélekig
S a maga képeit sem őrzi meg;
Mert lásson bár gyönyörűt, undokat,
Mézédes varázst vagy otromba szörnyet,
Hegyet vagy tengert, gerlét, varjakat,
Éjt-napot: arcodhoz mintázza őket.
Csordultig veled, többre képtelen:
Így tesz hűtlenné túlhű szellemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése