2008. szeptember 14., vasárnap

Ki nem mondani

a szavakat ki nem mondani könnyebb 

könnyebb nem írni le a sorokat

félig olvasva becsukni a könyvet

kihúzni azt, ami még megmaradt

nem járni végig ezt a hosszú völgyet

és félrehúzódni a gondolat elől

mielőtt testet ölthet

hunyt lélekkel várni az ég alatt

mert ismertünk minden történetet

bárcsak lehetne ezt itt nem ismerni

hogy milyen úton és merre vezet

nem tartani már számon azt, hogy mennyi

indulat nélkül nézni, hogy pereg

perc, nap és év, minden és semmi, semmi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...