Tisztelt Nagysád! Az egekre kérem:
Legyen oly jó, és tartsa meg a férjem.
Netán furcsállja illatos levélkém,
Nyugodt lehet, hisz nincsen benne anthrax,
Én nem haragszom, rég tudom a törvényt,
Az a tiéd, mit magadnak kaparhatsz.
Hogyan is kezdjem? Olvassa, Nagysád, végig.
Tudok mindenről, legyen elég ennyi.
Szaglászni rút, de, drága, mit tehetnék,
Az igazságért ha pokolra kell menni.
Nem állítom, hogy szajha lett Kegyedből,
Mikor a férjem maga alá gyűrte.
Lanyha attaknak engedett legottan?
Vagy tán a vágy cudarul meggyötörte?
Fájt-e, Kisasszony? Asszony? Jól figyeljen,
Mert Ön tud róla, más senki, remélem.
Mint a hülye, kóválygok és visítok
A budoárban minden szalma éjen.
Nincs más hátra, Nagysád, vegye, vigye,
Tanuljon meg szeretni hivatalból,
Dédelgesse, etesse, mossa meg majd,
Ha szombat éjjel bűzlik az italtól.
Harapja ajkát össze, mikor horkol.
Ha rongynak hívja, bátran mosolyogjon.
A frizurára, kedvesem, ügyeljen,
S viseljen sálat, ha látszódik a fognyom.
Tisztelt Nagysád, megbocsát, hogy zavartam,
Nem teszem többet. Nevetek az egészen,
Bolond vagyok. Drága, vegye, vigye,
De amit írtam, tartsa jól eszében.
Nem bocsátom meg, ha visszasírnak.
Hát jól vigyázzon új tulajdonára.
Többé ne lássam, tartsa meg, ha bírja,
Könyörgöm Önnek. Isten segítse, Drága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése