Buddha szokása volt, hogy újra meg újra elmondta a következo történetet: Öt
idióta halad el egy falu mellett. Az emberek meglátván őket nagyon
elcsodálkoztak, mert egy csónakot cipeltek a fejükön. A csónak igazán nagy
volt, majdnem agyonnyomta a szerencsétleneket, szinte haldokoltak a súlya
alatt. Az emberek megkérdezték oket: Hát ti meg mit csináltok?
Erre a bolondok azt válaszolták: "Nem hagyhatjuk el ezt a csónakot. Ez az a
csónak, amely a segítségünkre volt átkelni a túlpartról erre a partra. Hogyan is
hagyhatnánk el? Ezért, és csakis ezért lehetünk most itt. E nélkül már régen
meghaltunk volna még ott, a másik parton. Amikor az éjszaka közeledett, a
túlsó partot ellepték a vadállatok. Teljesen bizonyos volt, hogy reggelre mind
halottak leszünk. Soha nem hagyhatjuk el többé, örökre lekötelezettjei vagyunk.
Ezentúl is tiszta hálával hordjuk ezt a csónakot a fejünkön.
Az öt idióta cipelte a csónakot, Krishnamurti pedig a másik partról tanította
oket: "Ne szálljatok a csónakba!” - túl veszélyes! - "Mert ha egyszer be találsz
szállni, ki tudja, talán még majd a fejeden fogod cipelni azt. Kérlek, ne is szállj
bele!".
Nagyon sokan vannak, akik félnek beszállni a csónakba. A félelem a csónak
használatától éppúgy hülyeség, nincs különbség. Az, aki fél beszállni a
csónakba, ugyanaz a személy, mint aki cipelni fogja azt, máskülönben miért
félne?
A módszerek akkor veszélyesek, ha nem vagy éber. Csak nem gondolod azt, hogy a csónak veszélyes? Veszélyes, ha arra gondolsz, hogy ezentúl, örök hálád jeleként egész életedben a fejeden cipeled majd.
Ez a két szélsoség. Az egyiket az öt idióta, a másikat pedig Krishnamurti
követoi alkotják. Egyikre sincs szükség. Használd a csónakot, használj annyi csónakot, amennyit
csak bírsz; de használd tudatosan, éberen, és amint átérsz vele a másik partra,
azonnal hagyd ott mindenféle kapaszkodás nélkül! Amíg a csónakban vagy,
élvezd és légy neki hálás! Azonban amint kiszállsz a csónakból, mondj köszönetet és állj odébb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése