ez biztosan Hamvas Béla :)

...Van, aki őriz és akinek szárnyai alatt megnyugodva tudok mosolyogni. De van egy mosoly, amely ennél több, azé, aki maga szeret. A becsvágy a kétségbeesés egy neme, mondják. Kétségbeesés pedig annyi, mint a szeretet hiánya. Ezért a hajsza és az ember olyan, mint „az éjszakába kilőtt nyíl". Ez a paradicsomi arc, a szerető arc, félelem és gond nélkül, védekezés és taktika és stratégia nélkül. Önzés nélkül, amit olyan mélyen megvetek, de amin nem tudom magam átsegíteni. Nem tudom megvalósítani azt, ami ezt fölöslegessé teszi. A tisztátalan én nem is tudja megérteni. Értem, de csak értem és meghódolok előtte. A szeretet nem okvetlen áldozat, de bármit tesz, azzá válik. Ismerem, és nem ismerem egyszerre, jelenlétéről tudomásom van, de nem tud bennem életre kelni. Van valaki, akinek lényéből a paradicsomi meleg sugárzik. Semmi feltűnő, semmi aggodalom, a legegyszerűbb, ami van, és amíg nem értettem, semmit sem tudtam. ...