2009. július 3., péntek

Azt mondod

azt mondod szeretsz
miközben lassan elhagy a tested
félúton megállnak
gyöngéd mozdulataid
azt mondod szeretsz
miközben belefutsz a hallgatásba
valaki másra gondolsz
aki harangozónak szegődött hozzád
s most szeretnéd elnémítani
hangos szívverésemet
azt mondod szeretsz
de a szó belekapaszkodik az észbe
amíg térdre nem rogy
s meg nem adja magát
az új vágynak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...