Állok a ködben, sehol semmi támasz,
hát előbb-utóbb beleszédülök
a múlandóságba, s ami örök,
ha megszólít is, untat már és fáraszt.
Saját sorsomban nem lehetek vendég,
mint gazda hívom meg a bűnöket:
bujaság, harag, bármelyik jöhet,
én szolgálom, mert mi mást tehetnék
az ismeretlenséggel összezárva,
ha nem vagyok bolond, se szent, se hős?
Meghátrálni nem vagyok elég gyáva,
és győzni nem vagyok elég erős.
Idegen napok, évek között járva
csak egy-két illat, ami ismerős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése