Anya, a hold felszínének sötét foltjait
tengereknek nevezték el. Persze
ezek csak elméletben tengerek,
semmi közük a vízhez. Bár lehet,
hogy nézőpont kérdése az egész,
és akkor az a sötét folt, ami
a melled volt, akkor az is tenger.
Tüdődben, gyomrodban meg víz -
mégis jól emlékszem. És mert a
mélyben nem hallják - hát tényleg
kimondhattam volna mindent?
Jó leszek, csak ne – na, ilyeneket
még ott is felesleges.
Arcomra kenem itt hagyott
festékeid, így próbálván jobban
szeretni magam. És, azt hiszem,
előbb-utóbb, megiszom azt a két
üveg azóta meglévő parfümöd
- mi mást kezdhetnék velük?
Mondtál valamit, mint kiderült:
legvégül. És én nem figyeltem.
Azóta nincs kapcsolat, mert ez nem az.
Csak léptek egy elméleti tenger
partján. A part lezáratlan részein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése