Vedd le szívemről szeszélyes kezed,
s mint hosszú szolgálatból hű cselédet,
bocsáss el békén. Látod, elmúlt az élet,
míg uram voltál. Már csak pihenni vágyom
s szabadulni, mint keskeny kórházi ágyon
kínjaitól a szenvedő beteg.
A szívem úgyis únt játék Neked.
Minden lépésed tőlem messze vitt,
de emléked, mely ittmaradt nekem,
őrzöm, mint ősi kastélyt régi szolga,
(ne lepje por, ne lépje idegen)
bár tudja, hogy gazdája messze jár
és tudja jól, hogy sohsem jő haza.
Már nincs utam, mely Tehozzád vezet
és békés álmom hasztalan lesem.
Vedd el szivemről, vedd el a kezed
s bocsáss el, hadd pihenjek, Kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése