Ördögpille

Ha mégy a lépcsőn lefelé,
ne nézz vissza a fordulónál,
ne áruld el, hogy visszajössz
s ha szólnék, visszaszólnál.

Piros homály csapkod utánad:
ördögpille vérselyem szárnya,
bújj el mögé, hogy így lehess
szemem örökös látomása.

Ha mégy a lépcsőn lefelé,
ne tudjam soha, kinek szánod
sejtelmes sürgésed és kényes
énekesmadár topogásod.

Futottam én valaha tőled,
büntettelek nyíltan, titokban,
add vissza most a büntetést,
míg van öröm a fájdalomban.

Ha mégy a lépcsőn lefelé,
látom most is egy búcsúzásod:
lépdelsz s mögötted fal zuhan,
vörös homály, téglapor, átok.