A ház nem olyan mióta elhagytál

A ház üres mióta elmentél,
A tűzhely dühös - engem vádol.
A TV úgy tesz mintha itt lennél,
De rajtakapom amint az ablak felé bámul.
A mosogató magát sajnálja, semmit sem ért,
Csak ül és azt kérdezgeti: Miért tetted? Miért?
A függöny monotonon számolja a napot,
Semmi nem áll szóba a házban velem,
Azt hiszem a karosszéked már régóta halott,
S a teafőző próbál csak vigaszt adni nekem,
De ideje rövid, s te tudod lassan gyógyul sebem.
A növények nem tudják még,
Azt gondolják nyaralsz valahol magadban,
A fürdőszoba hiányodban ég
Nem láttam ilyennek már rég,
Még mindig nem hiszi, hogy nem vitted magaddal.
A hálószoba még csak rám sem akar nézni,
Mióta elmentél lehunyta szemeit,
Csak aludni akar és emléked idézni,
S negédes álmokba temetni sebeit.
Talán a könnyebb utat választotta,
De hallom a párnákat minden éjjel
ahogy sírnak, s könnyük a lepedőn búsan folyik széjjel.