Szeretet, vágy, akarat és szex (részlet)

Megint egy gyakori téma, hogy a szeretetnek és a vágynak semmi köze egymáshoz. Ezt szerintem mondjuk az első osztályban, az első elemiben kellene tanítani. És hogy felnőtt emberek jönnek hozzám terápiába, és nem tudják, és úgy élnek, hogy azt mondják, hogy szeretet arra, ami vágy, és hogy abszolút nem tudják, mi a különbség a kettő között az engem rökönyít meg.

És vágyon ebben a pillanatban nem csak a szexuális vágyat értem, hanem vágyon értem azt, hogy valamit akarok, ami nincs, hogy valamit akarok a másiktól. Tehát akkor amikor, abban a pillanatban, amikor beléptem az ajtón s az anyám azt mondta, hogy „Miért ilyen hosszú a hajad? Miért nem vágod le a hajad?” Vagy „miért lóg a hajad a szemedbe?” Abban a pillanatban ő a vágyát mutogatta nekem, ő megmondta, hogy ő mire vágyik, ő arra vágyik, hogy a frizurámnak egy bizonyos struktúrája legyen. Ő azt hitte, hogy ez a szeretetnek a jele. Ő arra vágyott, hogy más legyek, mint amilyen vagyok. Tehát, hogy ha azt szeretném, hogy valaki hangosabb legyen, vagy csendesebb legyen, vagy kövérebb legyen, vagy soványabb legyen, vagy magasabb legyen, vagy alacsonyabb legyen, vagy tisztább legyen, vagy piszkosabb legyen, az mind vágy. Vágy, vágy, vágy, vágy. És az nem baj, lehet vágyni mindenféle dologra, de az nem szeretet. Az egyik definíciója a szeretetnek, hogy a szeretet semmire sem vágyik. A szeretet elfogadja a másikat úgy, ahogy a másik van. Nem csak, hogy elfogadja, hanem örömöt lel benne, úgy, ahogy van.

Carl Jung azt mondta, a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. Feldmár meg azt mondja, hogy a hisztéria mindig egy valódi konfliktus elfedése. Ha az életemben, ebben a pillanatban van egy konfliktus és nem akarok szembenézni a konfliktussal, akkor a legjobb úgy nem szembenézni vele, hogy hisztérikus leszek, hogy mindenféle érzelmeim lesznek.

Sartre, Jean-Paul írt az érzelmekről, és az egyik kép, amit ő festett, az az, hogy ha egyedül vagyok egy szobában és egy oroszlán lép be, akkor az egy konfliktus, ugye? De, hogyha meg akarom szüntetni az oroszlánt és nincs nálam pisztoly, vagy puska, vagy kard, vagy mit tudom én, mi kéne hozzá, akkor a legjobb elájulnom. És abban a pillanatban, amikor elájulok, akkor már nincs oroszlán. Na most nagyon sokan, azon férfiak és nők, akik hisztérikusak vagyunk, pontosan ezt csináljuk: hogy ha nem akarjuk az oroszlánt, akkor elájulunk. És el lehet ájulni sírásban, dühben, mindenféle emócióban, és akkor nem kell foglalkozni a valódi problémával, a valódi konfliktussal. Úgy is lehet mondani, hogy amikor az akaratunk valahogy semlegesítve van, hogy ha az akaratunk nem hatásos, tehát, hogy ha a világot nem tudjuk megváltoztatni az akaratunkkal úgy, ahogy mi szeretnénk, akkor megváltoztatjuk önmagunkat: valamit meg kell változtatni. Tehát, hogy ha én titeket nem tudlak, akkor magamat. És ahogy magamat megváltoztatom, azok az emócióim, azok az érzelmeim.