Higgye el nekem, az a fontos, hogy ne legyünk gyávák. Ha már elérkezett az idő, akkor gondoljuk végig. Akkor ne féljünk kimondani a szavakat. Azt, hogy utolsó, meg az ilyet. Akkor már nem szabad félnünk az ilyen szavaktól.
Az ember általában fél a szavaktól. Megszokta, hogy féljen tőlük. Mert egy életen keresztül egyebet sem hallott, csak szavakat, és rendesen nem volt semmi a szavak mögött, amiket hallott. Hányszor hallottuk életünkben, hogy örökké, soha, utolsó, és hányszor mondottuk ki magunk is őket, és nem éreztünk semmi különöset amellett, mert hiszen tudtuk, hogy az örökké mögött nincs ott az örökkévalóság, és a soha mögött nincsen a végső megsemmisülése valaminek.
***
Az ember tervez, és tervez az ember egész életén keresztül, mind csak tervez. Ezt, meg azt. Mert szép az, tervezni. Az életben aztán úgysem az történik, amit az ember tervez, de az már szinte mindegy. A tervezésről úgysem szokunk le soha.
***
Az emberek rendszerint megsértődnek, ha zavarják őket, amikor színházat játszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése