EGY MACSKA

Mire képes egy macska, drágám, ha elcsalják szeretõjét?
Tollboát kerít nyakába, és visszanyeli a könnyét.
Ajkára rúzst mázol, cifra zsírt, haját selyemmé simítja,
Szemében lidérc tüze gyúl, bánata többé nem tér vissza.

Mire képes egy macska, drágám, csatázni megy a kávéházba,
Úgy lép be, mint egy luxusdajna, rekedtesvígan dudorászva,
Szuka szukával megvív ottan, s aki veszít, megfizet drágán,
S ki tudja, vér foly? Meggylikõr? – Mindig így volt ez, drágám.

Mindig így volt ez, drágám, s tudod, az erõsebb marad felül,
És marad végül az erõsebb, mocskában állva, egyedül,
Zihál az égre, tollboáján megannyi felborzolt pihe,
És elvonul a gyõztes nõstény, nem állítja meg semmise.

S hogy hazaér, gyöngécske kanját oltalmazóan fonja körbe,
S bár egész testében vacog, még mindíg mindíg öldökölne,
Megkérdi: boldog vagy, szivem, és foga közé dermed a szó,
Mire képes egy szuka, drágám, mire egy most elkárhozó.

De nem lehet már, ami volt, hideg a tûzhely és a csók.
Árnyak járkálnak a sarokban, elfoszlanak a takarók,
Sötétben lidérctûz lobog, a pusztulásé a színe, hát
Mire képes egy macska, drágám? Ne áltasd magad: semmire.