A pokolhoz tartozó legnagyobb tévhitek egyike, hogy az elkárhozott lelkeknek eme örökszabású büntetőtelepén dugig telt üstök rotyognak, bennük fürtökben szenvednek a bűnösök, káromlók, paráznák, becstelenek és. hitehagyottak. Hát nem! A pokolban kék az ég, és ragyog a Nap, zöld a fű, és tavasz van a lányok lába között. A kárhozat színe kék, a szenvedés színe kék. A pokolban, persze, lesz Isten is. Sőt nem csak egy isten lesz, főistenek és alistenek, egy kicsit mindenki istennek hiszi majd magát. Ha sétálsz a fényes és virágládákkal telerakott pokoli utcákon, csak boldog és elégedett embert látsz.
- Hé, csak egy boldogtalant akarok látni! - kiáltod, de nincs válasz. Kacagva siet el melletted egy úr. Mindjárt fölmászik a hídra, s megfogadva a boldog autósok tanácsát, boldogan veti magát az égkék Tiszába. A pokolban minden tökéletes lesz. Az a vezető áll a város élén, aki a legboldogabb, tehát a legrátermettebb. A közigazgatás perfekt lesz, a polgárok is elégedettek lesznek, a buszok nem késnek, és a lila hajnalokon vidám dudorászással szökdécselnek munkába az emberek. Boldogan lapogatják egymást, az álmaikról és a terveikről lelkendeznek a hajnali villamosokon. Lesz labdarúgó-bajnokság, és csodálatos lesz, mert feltalálták az olyan meccseket, amelyen mind a két csapat győz. Nem lesz kihagyott helyzet, elpattanó labda, ügyetlenkedés. A pokoli iskolákban nem lesz bukás, minden gyermek jeles értesítővel ugrándozik haza. A tanárnők is boldogok lesznek, és a hónap végén meghatottan veszik át a fizetésüket. Ne feledjük a kórházakat! Boldog orvosok boldog betegeknek jelentik be a rosszindulatú daganat tényét. A pszichiátria fékeveszett röhögéstől lesz hangos. Az elfekvőben elfelejtett öregek haldoklanak elégedetten. A pokoli televízióban boldog hajléktalanok, búzatermesztők, vasmunkások és bankárok nyilatkoznak. Templom is lesz, természetesen, annál boldogabb helyet a pokolban nem is találni. Esetleg talán a börtönök. A szociális otthonok. A kocsmák és a kijózanítók. Mert azok is nagyon boldog helyek lesznek. A pokolban csak esténként támad átmeneti zavar, miután a polgárok ágyba mentek, s boldogan teljesítették házastársi kötelességeiket. Mert mielőtt lehunynák a szemüket, még maguk elé, a sötétbe merednek. Atyavilág! Csak nem könny csillog abban a tekintetben?!
- Csak még egyszer hibázhassak az életben!
- Hadd rontsak el valami, drága Istenem! - mormogják maguk elé, hogy aztán másnap folytatódjék a boldog és tökéletes, pokoli életük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése