titkos füvet ha összefőznek
bőröd a keserű unikumok
fűszerraktárak levegőznek
volt egy reggel hogy belehalok

volt egy reggel hogy énekeljelek
szemet soha még ennyi zöldnek
csutak fejem a pupillák meleg
dombján szemhéjaid megölnek

egy könnyü reggel könnyü kis hideg
elbillenünk s majd’ mindegy hogy veled
vagy nélküled nincsen mi helyrebillen
az kellett csak hogy énekeljelek
s nem érthetőbb se érthetetlenebb
mért kell mindig elittmaradnom innen?


*





fújja magát a mező kutyatejjel
hajnali köddel fújja a líra
könnyü fehér habot ád égés ellen
és még e verset is kibírja
érdes töredő fű nyoma verssor
ákom jeleket hagy a bőrön
súnyt ragyogást a földbe napolajkor
szemedbe lassan bedörzsölődöm

bizony az ember nem nyugodhat
üres flakonban túlnyomás
égsz mint a bőröm mint a vodka
mikor a hajnal tejfonás
e rossz versvégben ott vagy és nagyon
égsz mint a bőröm de letagadom