Petri György emlékének, szeretettel
Egy nőnek nem mondhatod, ha megkérdi
- ahogy szokta is -, hogy nem, kedves,
nem szeretlek, most épp semmit sem ér-
zek (fáj a fejem), szorít és fojto-
gat az életem, mint egy kinőtt garbó,
mert még látszom, de ami voltam,
már eltűnt, mint kavicsokon a köpés,
mert zajló jégtáblákon, nőkön, rajtatok
élek, és átugrani kéne, bár lépni se merek,
mert az egyetlen hobbim a dohányzás,
mert egy hajnali-szürke, üres városba vágyom,
sétálni kirakatok köt, fejcsóválva megnézni
próbababák mellét, menni, olcsó meleg lángost
harapdálva - ahogy valódi melleket néha -,
vagy csak ülni némán, akár a gégemetszettek.
Egy imára való szót tartogatni, gyűjteni feleslegesen -
mintha elnézni halom lerágott csirkecsontot,
Ha volna kutyánk, szegény, most hogy örülne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése