Más időben élek,

nem az enyémben, nem a tiédben, hanem egy harmadik személyében, azéban, aki lehettem volna, ha kegyesebb hozzám a sors, és te mellettem maradsz, nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott, jól alszom, mindig pihenten ébredek, orromban tested fanyarédes illatával, összegömbölyödve, háttal hozzám simulva fekszel, óvatosan, nehogy felébresszelek, kihúzom fejed alól a kezem, kibújok az ágyból, lecsúszott a paplan a válladról, betakarlak, világos van, csendben a fürdőszobába megyek, bekukkantok a gyerekszobába, nagyobb gyerekünk már ébren van, csak még lustálkodik, a kisebb alszik, erősen szorítja magához a kispárnát, aztán a dolgozószobába visz utam, ablakot nyitok, gyékényt terítek a padlóra, jógázom, végül a konyha következik, reggelit készítek, megterítek, mire felkelsz, minden az asztalon, nem sietünk, ráérősen eszünk, megadjuk a módját, derűsek vagyunk és előzékenyek, élvezzük az étel és az együttlét ízét, először te távozol, messze a munkahelyed, aztán a gyerekek, a nagyobb iskolába, a kisebb óvodába, a nagyobb viszi, csak én maradok otthon, én tartom a frontot, mert engem a lakáshoz köt a munkám, kitakarítok, leviszem a szemetet, dolgozom, délben előfizetéses ebédet hozok egy közeli vendéglőből, bevásárolok, délután megint dolgozom vagy barkácsolok, a nagyobb gyerek jön meg elsőnek, leteszi a táskáját és tanul, hazahozza az óvodából a testvérét, te valamivel később érkezel, fáradt vagy, lepihensz, én ezalatt a kisebb gyerekkel játszom, miután erőt gyűjtöttél, átveszed a helyemet, kikérdezem a nagyobbtól a leckét, jó hangulatban vacsorázunk, a vacsorakészítés a te reszortod, de a hétvégi ebédfőzésben váltogatjuk egymást, a gyerekek elmesélik, mi történt az iskolában, óvodában, te elmondod, mi volt bent, én megmutatom, mit csináltam, mindent megbeszélünk, mosogatás után mindenki azt tesz, amit akar, fő, hogy ne legyen torlódás a fürdőszobánál, korán fekszünk, előbb a gyerekek, majd te, végül én, te rendszerint már alszol, mikor melléd furakodom, de nem jön álom a szememre, egyenletes szuszogásodat hallgatva jó darabig még nyitott szemmel bámulok a sötétbe, izgatott vagyok, alighogy véget ért egy nap, máris türelmetlenül várom a következőt, egy hajszálpontosan ilyen napot, e mélyértelmű és éltető egyhangúság méltó folytatását.